Rameau

/ május 18, 2021/ Uncategorized

Sok bárgyú opera librettó született a világban. De a legtöbbet ezekből talán a 18. században írták. Néhányat közülük Jean-Philippe Rameau zenéjére. Első operáját Racine Phaedraja alapján írta Pellegrin, de itt a végén minden jóra fordul, a főhős visszatér a túlvilágról. Micsoda fordulat! Nem csoda, hogy Johnathan Kent 280 évvel a bemutató után áthelyezte a történetet egy leolvadó hűtőszekrénybe. A Les Indes Galantes-ban egzotikus helyeken, egzotikus szerelmek szövődnek spanyol tiszt, és inka hercegnő, oszmán pasa és szolgálólánya között, és nemes indiánok között. A modern Rameau előadásoknak a legfőbb törekvése, hogy idéző- és zárójelek közé tegyék ezt a rengeteg bornírt baromságot a kihallgatott szerelmesekről, akinek sorsát görög istenek teszik helyre. Az előadások visszanyúlnak a zenéhez, vagy remek dilit csinálnak a történetből. Egy példa a pogány ünnep bohókás feldolgozására. Ugyanaz a jelenet, de mórikálás helyett a pogány erőn van a hangsúly.  Nézzetek ilyeneket, mert jó. Hallgatnivalónak meg Teodor Currentzis Rameau válogatáslemezét ajánlom.

Archívum: Közszolgálat a digitális korban

/ május 16, 2021/ archív

A Médiakutató című folyóirat nyári számában megjelent a Közszolgálat a digitális korban című tanulmányunk. (Szerzők: Csepeli György, Dessewffy Tibor, Hammer Ferenc, Kitzinger Dávid, Magyar Gábor, Monory Mész András, Rozgonyi Krisztina) Az előkészítő munkáról már korábban beszámoltam. A folyóirat honlapján elolvasható a teljes szöveg, valamint Koltay András A közszolgálati média fogalma című kapcsololódó tanulmánya. Ezzel a vitaanyaggal a közszolgálati média szerepéről, feladatairól szóló diskurzushoz szeretnénk hozzájárulni – egy különösen izgalmas, változásokkal teli időszakban. Célunk a változást sürgető jelenségek, az új problémák és lehetőségek feltárása, a fogalmi tisztázás, a szakmai horizont szélesítése volt. Olyan, eddig nem tematizált összefüggéseket is tárgyalunk, amelyek nélkül a látványosan és gyorsan átalakuló médiavilágban nem lehet működőképes koncepciót alkotni a közszolgálati média fenntartására és fejlesztésére. A változások érintik a médiavilág teljes értékláncát, technológiai, szolgáltatási, üzleti és szabályozási aspektusait, s összefüggnek más területek (például a távközlés, az informatika, a memóriaintézmények) átalakulásával, ezért lehetetlen hosszú távú előretekintést megrajzolni. 2007. november

Archívum: Jeruzsálem 1995

/ május 16, 2021/ archív

1995 nyarán másfél hónapot Izraelben utazgattam a barátnőmmel, Verával. Jeruzsálemtől leesett az állam. Délben érkeztünk, a shukban (piac) kezdtünk.Ima ideje volt éppen a muzulmánoknál. Megállt pár percre az élet. Le kellett szállítani egy barátom berlini csajának kérésére egy régi magyar népművészeti tányért egy palesztin boltosnak. Faredet kerestük a Via Dolorosán. Persze mindenki ismerte. Olvasót pörgető arabok rohangáltak össze-vissza, hogy előkerítsék. Vera régi londoni osztálytársánál laktunk Ramallahban. Anyjuk angol, apjuk jeruzsálemi örmény. Az egyik lány barátja sabra (izraelben született) fiú volt, a másik lányé egy palesztin srác, aki fogorvosnak tanult. Így jártunk be együtt Jeruzsálembe bulizni, az izraeli, a palesztin, az örmény-angolok, a pesti zsidó és a pesti sváb. Nagy kozmopolita pörgés volt a városban. A világon fogytak a diktátorok, tágult a szabad világ, optimizmus uralkodott. Rabin volt a miniszterelnök, békét akart. Úgy tűnt, szót tud érteni Arafattal. Novemberben lelőtte egy radikális ortodox. Azóta máshogy mennek a dolgok. Mindig jön valaki és

Read More

Archívum: Szabálytörők

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

Pár hete a Player.hu-n jelent meg egy cikkem Aaron Schwartz és Kim Dotkom párhuzamos történetéről. A fenti lett volna az eredeti cím. “Az új világ felé gyakran szabálysértéseken keresztül vezet az út. Ebbe az új világba vetett remény és a fennálló renddel szembeni bizalmatlanság táplálja a szabálysértések romantikáját. Imádjuk a gengszterfilmeket, a kalózos meséket, Rózsa Sándort és mindenkit, aki borsot tör a hatalom orra alá. Feltéve, ha az a hatalom nem mi vagyunk. A múlt század nyolcvanas évei óta a hackerek számítanak igazán izgalmas hősöknek. Kiterjedt számítógépes ismereteikkel mindig pár lépéssel a vén, korrupt és lomha hatalom előtt járnak. Fényt derítenek lappangó titkokra, adatokat szivárogtatnak ki. Tudásuk egyszerre félelmetes és reménykeltő. Képességeik lehetővé teszik, hogy pozitív társadalmi változást érjenek el, de arra is, hogy veszélyeztessék a társadalom rendjét.” 2013. február

Archívum: Mi a legitimáció?

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

A legitimáció nagyon trükkös dolog. Nehéz elmagyarázni, hogy mi az. Az sem nagyon érti, akitől a hatalom ered, de az sem, aki a felhatalmazást kapja. A társdalomtudományok sem segítenek sokat. Az, hogy támogatják a hatalom birtokosainak napi politikáját? Vagy annyi, hogy nem hányják vasvillára a választott képviselőket? Az elméleti meghatározások felett nem csitulnak a viták. Az egyik normatív a másik leíró jellegű. Egyben hasonlítanak, az érveik száraz gallyakként törnek a gyakorlati kérdések alatt. De amikor sok van a legitimációból, de főként amikor kevés, akkor nagyon is lehet érezni, hogy mi az. Körbe lehet tapogatni létezését, vagy harapni lehet a hiányát, aki pedig nem vesz tudomást róla, mintha fejjel menne a falnak. 1957-es május elseje a Hősök terén Egyetemi tanulányaim során ésszel próbáltam felfogni azt, amiről a versengő definíciók szóltak. Aztán amikor vérmérséklete szerint egyre többen üvöltötték, hogy Gyur-csány-ta-ka-rodj!, vagy röhögték képen csendesebben a Gyurcsány kormányt, akkor megértettem mi az a legitimáció,

Read More

Archívum: Képek élőben

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

Van-e valaki, aki Georgia O’Keefe képeit az internetről szereti meg? Van-e olyan, aki Mark Rothko művészetét egy albumból érti meg? És végig lehet-e otthon hallgatni egy Bartók zongoraversenyt? Mosogatás közben biztos nem. A mai nagy zajban kevés figyelem jut egy-egy inger számára. A nagy multitaskingban elviseljük, ha Mozart kíséri a regényt, amit éppen olvasunk. Nem követeli a tejes figyelmünket, szépen lehet dudorászni, de ha valaki mélyebb struktúrákra kíváncsi, le kell tenni a könyvet. Vannak dolgok, amikre időt kell szánni, aminek a befogadásához térre, odafigyelésre és alkalomra van szükség. A digitális kultúra demokratizálása feletti öröm korában kezdem felismerni a hagyományosabb befogadási közegek fontosságát. A koncertterem fegyelmező tér, de pont ez a fegyelem kell ahhoz, hogy végig lehessen követni egy modern darabot. A szituáció kényszeríti ki azt a figyelmet, amivel hozzá lehet férni egy-egy műhöz. Rothko @ Tate Modern Annak ellenére, hogy egyre többet foglalkoznak a muzeológusok az élmény természetének megismerésével és a

Read More

Archívum: Exit

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

Azt hittem, hogy az idő múlásával majd egyre könnyebb lesz közösséget vállalni másokkal. De az individualizmus, úgy tűnik, nem korral járó hóbort. Annyit azért jelent a kor, hogy a választott közösségeimet egyre fontosabbnak tartom. Eközben a nem választott közösségek nagyon is igyekeznek elszívni a levegőt ezek elől. Az időmre, a pénzemre, a figyelmemre, a lojalitásomra pályáznak. Nyomasztó elvárásokat támasztanak. A jó kapcsolatok jellemzően a kölcsönösségre épülnek. Magyarországon most nem nagyon játszik a kölcsönösség. Aki teheti inkább menekül mindenből ami közös.   Az utóbbi években csak külföldi nyomtatott sajtót olvasok. Online is egyre kevesebb magyar hírforrást követek. Nem érdekel a politikai keménykedés, sem az, hogy ki milyen testrészt villantott. Nem érdekelnek a publicisztikák, a zsurnalisztikai flame war. Egy darabig csak annak örültem, hogy kevesebb mérget lélegzem be. De mostanra már látom, hogy azzal, hogy elkezdtem távolodni ettől a grund háborútól, kezdem kiírni magam abból a közösségből, aminek ez a nemzeti sportja. Ha

Read More

Archívum: Sztárgázsi

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

Robert DeNiro Bronxi mese című filmjének egyik jelenetében a helyi gengszter a patronált kiskölyöknek azt tanítja, hogy ne válasszon sportolót példaképnek. ”Biztosan nem fogja kifizetni apád helyett a villanyszámlát, ha bajba kerültök” – valahogy így a gengszter. A harmincas években a sztár sportolók a arányaiban alig éltek jobban, mint egy jól menő kiskereskedő. Pár évtizeddel később rendesen elszabadultak a bérek. Nem csupán az ágazat termelőképessége nőtt meg, hanem a klubtulajdonosok által dominált bevételmegosztás is megváltozott. Malcolm Gladwell a New Yorker hasábjain annak járt utána, hogyan alakultak ki a sportolói sztárgázsik. Nem folyamatos piaci alku vezetett idáig. De nem is közvetlenül a nézőszám állandó növekedése vagy a médiabevételek emelkedése. Nem egymásra licitáló klubtulajdonosok srófolták az egekig az árakat. A hetvenes évek közepén egy szakszervezeti vezető, Marvin Miller, igazolt a profi baseball játékosok szövetségébe, és örökre megváltoztatta az üzletet.   Biztosan nem így képzelte Marx a szervezett munkásság győzelmét. Nem gondolta, hogy egyszer majd az

Read More

Archívum: Digitális Könyvtár

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

Eltöltöttem pár évet egy digitális könyvtárban. Nem tudnám megmondani, hogy mi a digitális könyvtár. Hol ilyen, hol olyan. Mindenki a saját problémájának a megoldását, finanszírozását látta a digitális jelző megjelenésében. Amit a régi könyvtárban nem sikerült – például kritikai kiadásokat helyezni a kereskedelmi forgalomba kerülő könyvek helyett -, azt majd itt talán sikerül. (tovább) Én hamar ráéreztem arra, hogy mi az, amire szerintem szükség van. Szép lassan el is kezdtem a munkát és igyekeztem partnereket gyűjteni hozzá. Ez ment a legnehezebben. Mindenki akar egy digitális könyvtárat. Pontosabban: itthon a legtöbben az egyetlen, igaz (Nemzeti, Magyar, Országos) digitális könyvtárat akarják megépíteni. Így volt ezzel az OSZK korábbi igazgatója is, aki több, mint hat éven keresztül farigcsálta a Hungarológiai Alapkönyvtár háromezres listáját, ami ma már 3800 soha nem digitalizált, de sokat vitatott címből áll, közben csípőből lőtt minden ténylegesen mozgásban lévő digitalizálási programra. A Hungarológiai Alapkönyvtár a magyarság szempontjából legfontosabb reprezentatív gyűjtemény, amit jól ki kell válogatni,

Read More

Archívum: Udvari értelmiség

/ május 16, 2021/ archív, Uncategorized

Az Economist Szolzsenyicin halála apropóján több cikkben is foglalkozott a diktatúrák és az értelmiség kapcsolatával. Egy nagyobb átfogó elemzésében az orosz intelligencia történetét, és mai helykeresését elemzi. Elég egyszerű, de sok titokkal, némi nyállal és vérrel kevert történet a szovjet diktatúra értelmiségének története. Itt, Magyarországon is ismerjük ezt a történetet csak kicsiben. Itt is volt korrumpált értelmiség, de nem volt az atombombán zárt településeken dolgozó tudós elit. A mi mérvadó intelligenciánk néhány gépészmérnökből, agronómusból, de főként írókból, bölcsészekből és zenészekből állt. Igazi virágkorát nem is a legdurvább diktatúra alatt élte ez a réteg, hanem 56 után, amikor Kádár János a restauráció korai szakaszában eként jelölte ki az irányt: Nekünk az értelmiség most fontosabb, mint a puska. Relatív gyengesége ellenére még ma is látható, milyen krízisként élte meg az akármilyen – esetenként bármilyen – kurzushoz kapcsolódó értelmiség, hogy szerepe egyre csökken. Kétségbe esve keresik saját Aczél Györgyüket, aki megbecsüli őket, aki veszélyesnek tartja őket, akit lehet

Read More